Ótvar, retkes trágyakupac. Valódi kacatmúzeumot nyithatnék, annyi szir-szart rejteget feneketlen szobám. Mindennapjaim epicentrumát mégsem tudom utálni. Lehetetlen volna, hiszen 20 éve itt kelek és fekszek. Olyan érzés ez, mint amikor megdorgálod gyermekedet rossz magatartása miatt, ne adj’ isten lekeversz neki egy óriási pofont is. Abban a pillanatban legszívesebben megfojtanád egy pohár vízben, amúgy imádod, hiszen a csemetéd, a mindened. Na, valami ilyesmi motoszkál bennem is egyetlen katlanomra gondolván. Nyáron költözök, szóval eljött a búcsú ideje. Csapó ééés tessék!
Képzelj el egy nyolc négyzetméter területű lyukat, amin másodmagammal osztozkodok. A 18 éves öcsémmel már az ősidők óta egymás aurájába másztunk. Fenomenális küzdelmet folytattunk a helyiség kisajátításáért, és valljuk be őszintén, fölényes győzelmet arattam. Az első harcot a kényelmes tanulásért vívtuk. Történt ugyanis, hogy mindketten kaptunk egy-egy íróasztalt. Igen ám, de ezek egy vonalban, egymással szemben lettek elhelyezve, és a szüleim eléggé benézték a szobánk méretét. Így hamar kiderült, csak az egyikünk fog tudni asztalhoz ülni. Nyilván az idősebb tesó szava szent, az öcsém attól kezdve az ágyában készül, most éppen az érettségi vizsgáira. „Sokáig kényelmetlennek éreztem, tényleg jól kicsesztél velem. Mondjuk te mindenkinél nagyobb stréber voltál, így esélyem sem nyílt odaülni.” – reagál szavaimra az emlegetett szamár.
Ahova a Raktár-háborúk sztárjai is betévednének
Bármerre nézek, látok valamit, aminek már nem veszem hasznát. Bugyután leegyszerűsítve így jellemezném a górcső alá vett helyiséget. A műkincsvadászok Kánaánja, nem igaz? Ki tudja? Egyszer majd biztosan felbecsülik a szoba értékét, és könnyen kiderülhet: valójában végig milliós nagyságrendű cuccok között tengettem mindennapjaimat. Mindenesetre most inkább kacatnak tűnik az egész környezet, amely körülölel, és lassan megfojt, mintha csak egy anakonda csavarodna a testemre. Még ami nem létezik, az is előbukkan a szeméthegy aljáról friss levegőért kiáltva. Elhasznált, bűzölgő Nike teremcipő, az évek során felhalmozott tankönyvek, amikre ha rápillantok, rögvest hányingerem támad, különböző jegyzet- és újságcafatok, borotvapengék, lejárt szavatosságú édességek, taknyos papír zsebkendők, focis kártyák tömkelege, gombfoci gyűjteményem prototípusai és még sorolhatnám, mi minden vesz körül, csak akkor a büdös életben sem fejezném be a cikket.
Enyém a felelősség
Persze, otthonát mindenki saját maga alakíthatja úgy, ahogy akarja. Nem mentegetőzöm: A szoba pontosan úgy fest, mintha a kutya sem foglalkozna vele. Így igaz! Évek óta nem takarítom. Miért? Azért, mert sosem izgattak a külsőségek. A legkevésbé sem foglalkoztat, hogy szép legyen a környezetem, amiben élek. Egyáltalán kinek mit jelent a szépség? Mindenkinek mást, hiszen ez egy relatív fogalom. Nekem speciel nincsenek túlzott elvárásaim e téren (és valószínűleg a testvéremnek sincs). Így visszagondolva, nem is volt olyan nehéz túlélnem szobám hányattatott fedélzetén, sőt!
Mert én így szeretem
Annyi esemény történt velem ezen a szent helyen, hogy nehéz lenne mind felsorolni. Nem hiszek a yin-yang harmóniájában, de tény, valamiért a szobámban mindig könnyebben tudtam gondolkodni vagy akár alkotni. Kezdő újságíróként is csupán egyetlen receptet alkalmazok: leülök az otthoni asztalomhoz és megírom a cikket. Majdnem 100 százalék, hogy ilyenkor sikerrel járok. Hiszen ez az én barlangom, ahol mindig meríthetek ihletet a mindennapi feladatok elvégzéséhez. Plusz itt nőttem fel. Itt tologattam ovis korszakomban a játékautókat. Itt tanultam meg kínkeservesen, hogyan írjuk le az „s” betűt. Itt alszom, mióta csak az eszemet tudom. Itt verem be minden reggel a fejemet, amikor próbálok kikecmeregni az ágyamból. (Ezer éve így kezdem a napomat.) Ahogy növekedtem, úgy ment össze hirtelenjében a szobám, így időszerű továbbállni. Hiába, azért hiányozni fog.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.