Lelövöm a poént már a cikk elején. Egy új albumról lesz szó, mégpedig Labrinth, Diablo és Sia új kollaborációjáról. A CD-jük címét neveik kezdőbetűjéből rakták össze, nagyon szellemesen olyan sorrendben, hogy elsőre, egy nem hozzáértőnek úgy tűnhet, hogy a drogról beszélünk. Vagy talán arra szánták a lemezt, hogy ugyanolyan függőséget okozzon, mint egy drog?
Az első dal a Welcome to the Wonderful World of. Ahogy elkezdődött, majdnem meglepődtem, hogy biztosan jó albumot indítottam-e el, ugyanis első néhány másodpercre egy gospel számnak tűnt inkább, mint egy mai pop dalnak, de viszonylag hamar változott ez a dolog, és kifejezetten értékelni kezdtem a nem megszokott stílusú kezdést.
Az album egyik vezető száma az Audio, amiben arról énekelnek, hogy a zene ereje mekkora hatással van rájuk, és talán élni sem tudnának nélküle. A szám videoklippje erőteljesen hajaz az LSD hatására az animációs kiegészítésekkel, nem hazudtolja meg az ideiglenesen összeállt zenekar nevét. Sia most sem szokványos módon jelenik meg, mint eddigi klippjeiben sem, itt egy léggömbként láthatjuk. Összességében mindenki hű maradt a stílusához, és hatásosan gyúrták egybe mindenki erősségét.
Sia nem mondható egy végletekig megosztó személyiségnek a pop iparban, mégis sokan nem tudják elviselni a hajlításokkal teli éneklési stílusát (amit egyébként kevesek tudnak igazán jól csinálni rajta kívül). Nos, aki nem kedveli ezt a fajta énektechnikát, az ne is próbáljon meg ráfüggni az LSD-re, mert Sia itt sem hazudtolja meg magát.
Diplo hozza a tőle megszokott dance stílust, ezzel remekül kiegészítve a két másik tagot. Ki is egészíti, de egy pillanatra sem hagyja nyugton a füleket. Ez nem az az album, ami közben unatkozni lehet, és nem is az - számomra legalábbis - amit chillként beraknék hallgatni. Ugyanis hosszas lejátszás után az én fülemnek már sok volt, a folyamatos ingerek egy idő után megterhelőek és idegesítőek is. Ez a lemez egy igazi ideiglenesen hallgatható kis gyöngyszem a maga kategóriájában.
Ha az egész lemezt nézzük egyben, akkor ez egy jól összerakott és átgondolt koncepció, változatos számokkal, de hasonló stílusban, ami nem baj, de egy idő után lesz egy kicsit olyan érzése az embernek, hogy: Basszus, nem ezt a számot hallgattam eddig is?
Az albumon lévő dalokat tekintve nem az összes nagy durranás, ritka is az, hogy egy CD-n az összes szám egyformán ‘hűha’. Itt sem az, de néhány slágergyanús és könnyen emészthető számot sikerült kipréselnie magából az újonnan megalakult hármasnak. Ilyen a Mountains, a No new Friends, vagy a második számként debütált Genius.
10/7
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.