Robin Van Persie ma játssza utolsó mérkőzését profi karrierje során. Tehát búcsúzik a futballpályától egy olyan csatár, aki még a régi iskolarendszerben tanult, aki tényleg a kapu előtt érezte magát a legjobban, egy vérbeli befejező csatár.
A Feyenoordban kezdte a pályafutását, és ott is fejezi be, egy igazi kerek sztori az övé. Arséne Wenger csodaegyereke volt az Henry korszak után, mondhatni ő volt az egyetlen értelmes csatár igazolása, aki eredményes tudott lenni a francia zseni után. Egészen egy újabb jó támadó leigazolására 2017 nyaráig kellett várni, amikor is Alexandre Lacazette érkezett a Lyon együttesétől.
Wenger 2004-ben szerződtette majd felépítette, felnevelte Robint, aki meghálálta ezt a teljesítményével. Mondhatnám, hogy a hűségével is, de akkor hazudnék. Tény, hogy 2012-ig kitartott az Arsenal mellett jóban-rosszban, de akkor sem tartottam szép dolognak, hogy a Manchester United csapatához szerződött. Persze fontos címeket szeretett volna nyerni, amit az Arsenal nem tudott biztosítani, de pont ezért, mert folyamatosan elhagyták az ilyen szintű játékosaik.
Alex Ferguson és Robin Van Persie is boldog volt, főleg miután az első közös szezonjukban bajnoki címet ünnepelhettek, ami máig utolsó Premier League győzelme a csapatnak. 2015-ben jött el az a pont, amikor már nem tartottak igényt a szolgálataira és elengedték őt a török Fenerbahce együtteséhez. Ahol folyamatosan bizonyította, hogy mekkora klasszis is ő valójában. Tizennégy év után eljött az idő 2018-ban, hogy hazatérjen a Feyenoord csapatához.
„Mikor vonulok vissza? Úgy tudom az idény végén szokás az ilyet, így tehát nekem is ez a tervem” – frappáns mondat a holland játékostól.
„Már évek óta fájdalmaim vannak. Minden reggel nehéz kikelnem az ágyból a fájdalmak miatt. A feleségem Bouchra csak annyit mond, hogy ez az én döntésem, és nekem kell tudnom, mikor akarom befejezni” – mondta Robin Van Persie.
Nehéz ezeket a szavakat olvasni, amikor olyan játékosok szenvednek, mint a brazil Ronaldo vagy Gabriel Batistuta és most Van Persie, és még ki tudja hányan. Elgondolkoztató, hogy szidjuk őket, amikor nem teljesítenek jól, de nem tudjuk, éppen mi van a háttérben, mit érezhet éppen akkor.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.