Mielött belevág a következő kritika olvasásába, jobb ha pár dolgot tisztázunk még az elején. Ez a cikk nem bizonyíték semmi másra, csak arra, hogy van nyelv, van írás és van nyomtatás. Ennél többet egyetlen kritika, sem képes bizonyítani. Éppen emiatt meg sem próbálom meggyőzni arról, hogy igazam van. Sorolhatnék oldalak százain kersztül adatokat, neveket, eseményeket, mégha igaz is lenne mindaz amit leírok, kinek lenne igaz? Nekem, önnek nem. Ha minden állítás igaz lenne, akkor azért lenne igaz mert láttam,tapasztaltam, hogy hogyan is mennek a dolgok a zenei világban. Én láttam és én tapasztaltam és nem ön. Ön mást látott és mást tapasztalt.
Mivel véleményem szerint egy cikk alkalmatlan a meggyőzésre, meggyőzés helyett inkább elgondolkodtatni szeretnék. Együtt gondolkodásra késztetni, csak ennyi a célom. Ez a kritika nem referencia semmire, kizárólag érvek gyűjteménye, semmi több.
Remind Me Tomorrow. Ez az album neve. Az előadó: Sharon Van Etten amerikai énekeső.
Hallott róla? Nem? Nem baj. Eddig én sem. Csak most találkoztam vele.
Stílusát tekinte többen azt írják és mondják róla, hogy a népi hagyomány visszhangja, ezzel utalva arra, hogy Sharon egy igazán különleges stílusban alkot, amit nem definiálhatunk egyszerűen népinek, rocknak, vagy popnak. Az ő stílusa a változat. Ez alatt azt kell érteni, hogy kivételes tehetséggel csinál olyan zenét, amit nem tudunk sehova se besorolni. Ez tehetség. Az is tehetség, hogy csupán hat albuma jöt ki és ezek mind megkérdőjelezték a zenéről alkotott képünket.
Ha ön meghallgat egy számot tőle, vagy akár egy egész albumot, akkor feltehet két kérdést: Miért nem ismertem eddig Sharon Van Ettent, és hogyan tudom elfelejteni? Fontos kérdések és nem megalapozatlanok, hiszen nem egyértelmű, hogy mit is kell gondolnia önnek ha meghallgat egy számot vagy egy albumot tőle. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy amint meghallota Sharont énekelni, onnantól kezdve nem lehet elfelejteni, és azért nem lehet, mert valami olyat ad hozzá a szürke hétköznapokhoz amit semmilyen más előadó, színész vagy bármilyen ember.
A látszólagos rendszertelenség. Ez az a pont amikor elveszíthetem önt. A retorika szabályait követve, a kritika ezen részét a legvégére kellene helyeznem, amikor már meggyőztem önt rengeteg dologban, viszont itt kell beszélnem a következőkről, hiszen a későbbiekben vissza fogok utalni ezekre. A rendetlenség vagy rendszertelenség önmagában és a szó valódi értelmét tekintve nem egy pozitív jelző. Nincs benne semmi jó, de Ms. Van Ettenre pozitívan rá lehet húzni ezeket a szavakat. Ő nemes egyszerűséggel trehány. Itt van egy látszólagos ellentmondás, ami abból adódik, hogy ha tehetségesnek mondják és nem lehet elfelejteni, akkor nem lehet trehány, hiszen akkor nem jutott volna el odaáig ahol most van, nem simernék több millióan a világon stb. Ha ön így vélekedik, akkor tökéletesen igaza van, de itt nem ez a lényeg, mert Sharonnál a trehányság, a rendetlenség mind az ő külön lelkivilágát tükrözik. Ezért van a Remind Me Tomorrow album borítóján egy fénykép, ahol egy káoszt láthatunk amiben mégis fel lehet fedezni valamilyen rendszert. Azt a rendszert amiben meglelhetjük Sharon Van Etten művészi önkifejezését. A képen egy rendetlen szobát veszünk észre amiben két lány össze vissza van, és ez tökéletesen leírja a művésznő zenéjét. Ha ön hazamegy és leborítja a könyvespolcot a földre, szétszorja a ruháit és mág sok-sok hasonló dolgot tesz, akkor megkapja a teljes káoszt a lakásában, és ha végígtekint rajta akkor észrevehet valamiféle rendszert, például, hogy milyen sorrendben pusztított, melyik volt az első könyv amit kivágott az ablakon és így tovább. Ha ön ezen az eszmefuttatáson végigmegy akkor már megértheti Sharon Van Etten zenéit, mert ha végigtekint egy rendetlen és látszólag rendszertelen szobán és rendszert keres benne, az olyan mintha egy Van Etten számot hallgatna. Na ez a lényeg.
Ha eljutott idáig az olvasásban, akkor az azt jelenti, hogy valamennyire sikerült a tervem és elgondolkozott a leírtakon. Ha ezek után sikerült önt rábírnom arra, hogy hallgason meg egy Sharon Van Etten számot, akkor célt értem, hiszen egy művészehez hajló ember nem halhat meg anélkül, hogy ne hallotta volna az ő zenéjét egyszer. Ezt őszintén mondhatom, mivel a mi érdekeink nem ütköznek és nem áll szándékomban önnek kárt okozni.
