Maradj képben!

Magyarország. A nemi sztereotípiák kikezdhetetlen tárháza. 10 millió futballszakértő otthona, akik (tisztelet a kivételnek) még csak levegőnek sem nézik a női labdarúgókat. Pont ide hozzák a hölgyfutballisták Bajnokok Ligája-döntőjét? Egy országba, ahol száz éve csak férfiak uralkodnak, miközben május 18-án egy csapatnyi nő fejére kerül majd szimbolikus korona? Asszisztálunk életük legnagyobb sikeréhez úgy, hogy fingunk sincs róla, kik ők, mi fán teremnek? Hiába rendezzük meg az eseményt, ha az emberekhez nem jut el az infó.

Megérdemeljük ezt az élményt? (kép forrása: Origo)

Tanulságos kérdőív

„Melyik válogatott labdarúgónk lépett pályára legtöbbször címeres mezben?”– tettük fel a nem is annyira költői kérdést kérdőíves kutatásunk során április 12. és 15. között. Egy kitöltőnek sikerült beletrafálni a helyes válaszba. Pedig négy nap leforgása alatt 620-an fejtették ki véleményüket a női labdarúgással kapcsolatban, vagyis nyugodtan jöhetett volna több telitalálat. Az igazsághoz hozzátartozik, mi is elbuktunk volna az egymilliós kérdésen… Akik legalább a fáradtságot vették, hogy tippeljenek valamit, többnyire Király Gábor, Dzsudzsák Balázs és Puskás Ferenc nevét említették. Csak keveseknél merült fel annak a lehetősége, hogy női futballista a csúcstartó. Ez tökéletesen illusztrálja, mennyire a férfiakra asszociál az átlagos magyar, amikor a labdarúgás kerül fókuszba. Ráadásul az emberek nagyobbik hányada úgy esett a csapdánkba, hogy bizony gyaníthatta volna, nem véletlenül tesz fel valaki egy ilyen kérdést a női focit kutató felmérésében. Talán mert hölgy tartja a nemes rekordot. Jé, tényleg? Tényleg. Na jó, nem húzzuk tovább az időtöket. Tudjuk, majd’ megöl a kíváncsiság, ki az. Tádám!

Amikor a 125-szörös válogatott sem túl lelkes…

„Szívesen segítek, de sajnos már nem én vagyok a rekorder. Szerintem ez egy beugratós kérdés lehetett…” – reagált megkeresésünkre Pádár Anita, a magyar női labdarúgás korszakos egyénisége. Mi ugyanis úgy hittük, ő az. Vérciki volt, de legalább megtudtuk az igazságot, miszerint már Hummel-Smuczer Angéla a csúcstartó 126 meccsel. Egy tény, amit a magyar sportsajtó elfelejtett közölni. A kérdés felettébb egyszerű: miért?

„Mert nincs rá igény a hazai sportfogyasztók részéről. Magyarországon még most sem igazán elfogadott a női foci. Ezért a média figyelmét is elkerülik a velünk kapcsolatos hírek. Ugyanakkor tegyük hozzá, a 2000-res évek elejéhez képest rengeteget fejlődött a sportág elfogadottsága. Az M4 Sport például már rendszeresen ad gólösszefoglalókat a bajnoki fordulókról, illetve a válogatott szereplése is képernyőre kerül.”

Valóban, de ennek mintha nem lenne hatása. A hazai futballbarbárok akkor is a férfi válogatottról beszélnek, ha a csapat szégyenszemre kikap Andorrától, miközben a csajok abszolút a feledés homályába merülnek.

„Szerintem nem szabad összehasonlítani a kettőt! Nincs miről beszélni, nyilván sohasem fogjuk megközelíteni a férfiak népszerűségét. Főleg azért, mert mindig hozzájuk hasonlítanak minket. Persze, hogy egy nő nem fut annyit, nem játszik olyan gyorsan, mint egy férfi. Ettől függetlenül, ha nyitottak lennének az emberek, megtalálhatnák a női labdarúgás szépségét. Egy Fradi-MTK bajnoki döntő például teljesen élvezhető.”

Pádár Anita rámutatott a lényegre (kép forrása: NSO)

Nyitottság. Amiben fényévekre vagyunk a nyugati társadalmaktól. Kérdőívünket 75 százalékban a fiatal generáció képviselői (18-25 évesek) töltötték ki, vagyis a legnagyobb közösségi média fogyasztók. 62 százalékuk mégsem hallott arról, hogy május 18-án Magyarországon rendezik a női futball BL-döntőt. Skandallum, avagy mit ígér a sportág jövője?

Anita szerint „semmi jót. Talán ez a BL-döntő elindíthat valamit, de mérföldkőnek egyáltalán nem nevezném. Hiába jönnek ide a legjobb női focisták, egy meccstől ne várjunk megváltást! Mindazonáltal olvastam, hogy elvileg elkapkodták a jegyeket a mérkőzésre (1000 forintba kerül a legdrágább – a szerk.). Ennek nagyon örülnék, végre nálunk is rendeznének teltházas női meccset. Itthon ez a legkevésbé jellemző, családtagokon kívül senki sem jár ki szurkolni…”

Szomorú szitu. Megoldás?

„Hú, ez egy összetett probléma. Ha a válogatottunk elérne egy nem várt sikert (eddig egyszer, 1991-ben vettünk részt Eb-n, akkor a negyeddöntőig jutottak a lányok – a szerk.), vagy esetleg a klubcsapataink tovább menetelnének a Bajnokok Ligájában, akkor történhetne igazi áttörés. Amíg többségében amatőr, félprofi futballisták játszanak civil foglalkozás mellett, nem érdemes fejlődésre számítani, hiába dolgozik azon az MLSZ (Magyar Labdarúgó Szövetség), hogy a női foci felérjen a férfiak szintjére.”

Robbantani kellene, csak a „nyersanyag” hiányzik: a világklasszis tehetségek. Illetve várjunk csak! Jakabfi Zsanett személyében van egy topjátékosunk, aki Európa egyik legjobb csapatában rúgja a bőrt. Többszörös német bajnok és kupagyőztes a Wolfsburgban. Hogy érzékeltessük súlyát, jelentőségét a sportágban, íme néhány érdekesség. Főleg azok figyeljenek, akik kérdőívünk eredménye alapján képtelenek minimum egy hölgyfutballistát említeni (a válaszadók 57 százaléka), mert rá érdemes!

A legjobb magyar focista (kép forrása: Origo)

 Puskás Ferenc nyomdokain

1. Jakabfi Zsanett a 2016/17-es BL-szezonban olyat tett, amire legutóbb egy bizonyos „Puszkász” volt képes az 1960-as BEK-döntőben az Eintracht Frankfurt (7-3), valamint öt évvel később a Feyenoord ellen (5-0). Mesternégyest szerzett! Az áldozat szerepét a svéd Eskilstuna United játszotta el.
2. Lengyeltóti büszkesége 2009-ben cserélte le az MTK kék-fehér mezét a német Wolfsburg zöldjére és azóta is a BL-győztes klub meghatározó játékosa. Kétszer nyerte meg a női futball egyik legrangosabb serlegét (2012/13, 2013/14).
3. A 2016/17-es szezonban a mesternégyese mellett triplázott is az angol bajnok Chelsea ellen. Gólkirály lett a BL-idény végén, pedig csupán négy meccsen lépett pályára. Ezeken összesen nyolc gólt szerzett.

  Miattuk is beszélnek rólunk a világban

Szász Kitti nemcsak a freestyle-t szerető embereket, hanem még Neymart is lenyűgözte tudásával. 2014-ben pedig a Hungaroringen oktatta Vettelt és Ricciardot.
A mindössze 27 éves, négyszeres világbajnok freestyle labdarúgó 2012 szeptemberében érte el első jelentősebb eredményét a Leccében megrendezett Red Bull Street Style elnevezésű nemzetközi torna döntőjében, így ő lett a sportág nem hivatalos világbajnoka. 2014-ben kétszeres világbajnokként lépett fel Brazíliában 22 ezer ember előtt. Európa-bajnokságot is nyert.

2017-ben Guinness-rekorder lett, miután egy perc alatt 107 alkalommal dekázott a sarkán, amivel megdöntötte az amerikai Indi Cowie 102-es csúcsát.

(kép forrása: Origo)

Kulcsár Katalin magyar női labdarúgó-játékvezető, aki emellett közgazdász és üzleti tanácsadó is.

A játékvezetői vizsgát 14 évesen tette le. 2006-ban mutatkozott be felnőtt férfi mérkőzésen. 2005-ben több bírótársával együtt Madridban nemzetközi mérkőzéseken fújta a sípot. Több Európa-bajnoki és világbajnoki-selejtező meccset vezetett, vagy 4. bíróként segített. Az UEFA JB félévente sorolja osztályokba a nemzetközi sporikat, 2009-ben a 2. kategóriába került. Ma az UEFA legjobb 16 női játékvezetőjének egyike.

(kép forrása: Origo)

Marozsán Dzsenifer olimpiai bajnok német válogatott csapatkapitány. 2013-ban Európa-bajnok (az elődöntőben győztes gólt szerzett), Rióban aranyérmes lett a Nationalelffel. A 26 éves, magyar származású Marozsán 2016 óta az Olympique Lyon játékosa, és első franciaországi idényéhez hasonlóan második szezonjában is a liga legjobbjának választották meg. 2018-ban bekerült a BBC Év Játékosa-választásán az öt jelölt közé.

(kép forrása: NSO)

A magyar futball hóhéra: utánpótlás-nevelés

Akár hiszitek, akár nem, a magyar kislányok szeretnek focizni. Egyre többen űzik a sportágat hobbiszinten, aztán „majd elválik alapon” kiderül, mennyire érdemes a profi karriert erőltetni. Na ez a probléma! Szervezettség az utánpótlás-nevelésben nuku! A csajokat 13 éves korukban választják csak szét a fiúktól. Pedig a lányok és a fiúk, többek között testi és pszichés fejlődésének eltérő pályája ezt már sokkal korábban indokolttá tenné. Ráadásul, amikor létrejönnek az új U13-as csapatok, a fiúkkal edződő amazonok hirtelen bekerülnek egy rakás amatőr mellé, akik visszatartják őket a fejlődésben. De hát bárki ugathat, mind tudjuk, hogy Magyarországon a klubok csak akkor válnak motiválttá valamilyen lépés kapcsán, ha azt anyagilag megfelelően kompenzálják. Innentől kezdve pénz beszél…

Ha már mi rendezzük, legalább ezt tudjátok!

A budapesti Groupama Arénában sorra kerülő finálé mérföldkő a sorozat történetében, hiszen először fordul elő, hogy külön városban rendezik az urak és a hölgyek BL-döntőjét, amióta BL-nek hívják a tornát. A 2009-10-es szezonig UEFA Women’s Cup néven futott a sorozat, oda-visszavágós rendszerű döntővel. A névváltoztatás óta az idei évig ugyanaz a város rendezte a férfiak és a nők BL-fináléját, például az első ilyen idényben Madrid volt a rendező, amikor is a Bayern-Inter férfi meccset a Santiago Bernabéuban, míg a Turbine Potsdam-Lyon női mérkőzést a Getafe otthonául szolgáló Coliseum Alfonso Pérezben rendezték.

Mivel a cikk írásának idején a női BL még az elődöntők fázisában tart, jöjjön egy rövid ismertető a budapesti döntőért még versenyben lévő négy csapatról:

Lyon  – A francia bajnokcsapat igazi gigásznak számít az európai női labdarúgásban, az UEFA által legmagasabbra rangsorolt együttes. A női Bajnokok Ligája “Real Madridja” (ha élhetek a párhuzammal), 5 győzelmével rekorder, ráadásul az előző három idényben is ők ültek Európa trónjára (pont, mint a madridi férficsapat). Hazája bajnokságában is egyeduralkodó, 2007 óta minden évben ők nyerték eddig a francia bajnokságot, amit jelenleg is vezetnek. Ha a kilencvenes évekbeli, FC Lyonként szerzett trófeáit is beszámoljuk (a csapat 2004 óta az Olympique Lyonnais női csapata), akkor a társaság 16 francia bajnoki elsőségével és 9 kupagyőzelmével szintén rekordernek mondhatja magát. A többek között a magyar származású Marozsán Dzsenifert és a friss aranylabdás Ada Hegerberget is soraiban tudó csapat a negyeddöntőben a Jakabfi Zsanett fémjelezte Wolfsburgot ejtette ki. Nagy eséllyel pályázik a sorozatban negyedik, összesítésben hatodik kontinentális trófeájára.

Chelsea – A 2004 óta a Premier League-ből ismert Chelsea FC női csapataként működő együttes (eredetileg külön klubként alapították 1992-ben “Chelsea Ladies FC” néven, miután a férficsapat szurkolói kifejezték igényüket egy női gárdára is) a jelenlegi évtized második felében váltak meghatározó erővé az angol női fociban, kétszeres angol bajnok illetve FA-kupa-győztes csapatról van szó, melynek gerincét angol és skandináv labdarúgó hölgyek adják. Meghatározó játékosai a 133-szoros angol válogatott 2015-ös Vb-bronzérmes Karen Carney, a 113-szoros dél-koreai válogatott U20-as Vb-harmadik Ji Szo-jun és a 132-szeres svéd válogatott kapus Hedvig Lindahl, aki a változatosság kedvéért ugyancsak Vb-bronzérmes. Utóbbi 2011-ben állt fel a képzeletbeli dobogó harmadik fokára. A londoni kékek legjobb BL-eredménye a tavalyi elődöntő, amit idén megismételtek (akkor a Wolfsburg búcsúztatta őket), ezúttal pedig a Lyon ellen kellene csodát tenni.

Bayern München –  A fiúkkal ellentétben a bajorok női gárdája egyáltalán nem uralja hazája bajnokságát, melyben a már nem létező Bergisch Gladbach a rekorder 9 elsőséggel. Így (az 1976-os nyugatnémet bajnoki címet beszámítva) a 2000 óta Bundesligában játszó csapat összességében három német bajnoki címmel és egy kupagyőzelemmel büszkélkedhet. A BL-ben az idei elődöntő az eddigi legjobb eredmény számukra, és biztosan szeretnének már idén a korábbi német kontinensbajnokok (FFC Frankfurt, Turbine Potsdam, Wolfsburg, Duisburg) nyomdokaiba lépni. Legnagyobb neveik a fent említett Frankfurt színeiben már egyszeres BL-győztes Kathrin Hendrich és a 2013-as Eb-győztes és riói olimpiai aranyérmes Sara Däbritz (mindketten németek), valamint az osztrákok kapuscsillaga, Manuela Zinsberger.

Barcelona – Spanyol csapat még nem diadalmaskodott a hölgyek legrangosabb európai klubtornáján (bezzeg a fiúk!), viszont a katalán óriásklub női csapata szeretné megtörni a jeget. Noha a négyszeres bajnok és hatszoros kupagyőztes gránátvörös-kék lányok az utóbbi években rendre az Atlético Madrid mögé szorulnak a ligában, az európai porondon jobban szerepelnek a matracosoknál, az idei a második elődöntős részvételük. A célok elérésében olyan játékosokra támaszkodhatnak, mint a sokszoros spanyol válogatott Marta Torrejón, Vicky Losada és az angol válogatott (korábbi Manchester City játékos) Toni Duggan, valamint a francia válogatott Kheira Hamraoui.

Esélyek és párosítások

Lyon - Chelsea: Igazi Dávid és Góliát típusú küzdelem. A kereteket és az eddigi eredményeket ismerve a francia csapat a nagy esélyes ebben a párharcban. De vajon folytatják a Real Madriddal való párhuzamot, avagy elmarad az újabb címvédés? Ehhez a londoniak is szeretnének hozzájárulni.

Bayern - Barcelona: A másik elődöntővel ellentétben itt kiegyenlített párharcra számítunk, a csapat korábbi BL-eredményeit és bajnoki formáját ismerve. A kereteket elnézve viszont a katalánok egy kicsivel esélyesebbeknek mondhatók bajor kolléganőiknél.

Érdekesség: habár matematikailag 75% az esélye annak, hogy egy teljesen új BL-győztest avassanak május 18-án a Groupama Arénában, a Lyon játékerejét és keretét ismerve a fenti eshetőség igencsak nagy fegyvertény lenne. Viszont akármelyik két csapat fut ki majd az Üllői úti stadion gyepére, a minőségi szórakozás garantált lesz a nézőknek.

Tanóra után vissza a magyar valóságba

Mondjuk a messze földön híres magyar ingerküszöböt nehéz lesz átlépni. Amíg ódzkodunk megismerni a női futballt, addig a csajok minden mozdulatát a férfiakhoz fogjuk mérni. Igazság szerint Magyarországon jelenleg csak a hímnemű focisták rúghatnak labdába… Már ami a népszerűséget illeti. Hiába leszünk a Bl-döntő házigazdái, az évszázados beidegződéseket, társadalmi normákat lehetetlenség egyetlen focimeccsel megreformálni. Erre még a futball sem képes…