Tűz. Zuhanás. Méreg. Ezek a Ladytron legújabb lemezének visszatérő motívumai. Megjelenésére több mint 7 évet kellett várni. Megérte? 

Az „elektronikus popzenét” játszó banda szerencsére nem szűnt meg, csak átalakult. Pontosabban Helen Marnie, Mira Aroyo, Daniel Hunt és Reuben Wu számot vetettek önmagukkal és az élet dolgaival. Persze rájuk jellemző módon. Nem véletlen, hogy új lemezüket saját magukról nevezték el. A brit elektronikus zenekar 1999 óta nyomja az ipart. Az elmúlt 20 év – legalábbis a megjelentetett albumok számát illetően – nem igazán mondható termékenynek. A Ladytron a liverpooli indulású szintipop kvartett hatodik stúdió lemeze.

There's no law

There's no God

There's no harm

There's no love

– indít a The Animals című szám, és ez a hangulat rátelepszik az egész korongra. A Ladytron nem egy vidám album, de hát a világ sem az, amelyben élünk. Hunt szerint új lemezük „sokkal súlyosabbra” sikeredett, mint a Gravity the Seducer.

Már maga a borító is nyugtalanító: az erdei út szélén egy oldtimerre hajazó autó áll, ajtajai nyitva. A fák között az égig csapnak fel a lángok. A kocsiból kiszálló pár azonban nem a tűz elől menekül, hanem egyenesen a tűz felé rohan.

We sleepwalk into fire

– hangzik el a Paper Highways-ben.

A tűz motívuma végigkíséri az albumot. A nyitószám, az Until the Fire a fire-desire rímre épül. A The Island videoklipjében pedig egy humanoidot üldöznek, hogy tűzokádó fegyverrel semmisítsék meg. „Faith, lust, desire / We are sirens of, of the apocalypse / Poisoned paradigm / We are savages, give them your poison lips.”

Megjelenésében, szövegében és hangszerelésében egységes és következetes koncepciót képvisel. Az már csak az én gonoszságom, hogy időnként mintha a Chromatics-t hallanám…Hunt, Aroyoval együtt egyébként a produceri feladatokból is kivette a részét. A Ladytron megszületésében közreműködött vendégelőadóként Igor Cavalera a Sepulturából. És milyen jót tett a lemeznek! A kemény dobalap neki köszönhető. Szóval igen, megérte.

Értékelés: 8/10