Ez az eddigi legrövidebb lemeze, a mindössze 11 dalával, amit az Oxnard című album folytatásának szán. Anderson Paak elárulta, hogy a Ventura és az Oxnard öt hónapon belül jelent meg, de mindkét lemez egyidőben készült, és ugyanazt a kalandot foglalja magában. Az egész tele van könnyed hangokkal, amiket az érzelmek és az energia éltet, így a közönség is könnyen rá tud hangolódni. Feltűnik sok vendégművész is Andre 3000, Smokey Robinson, Brandy és Jazmine Sullivan.
Magát az előadót is nemrégiben ismertem meg, és az imént említett énekeseket is csak most, de remekül támogatták a dalokban Paak hangját, emellett ők maguk is érvényesülni tudtak.
Ezek után sem lesz a kedvenc előadóm Anderson Paak, de attól függetlenül elismerően kell róla fogalmaznom, mert rosszat nem tudnék mondani vele kapcsolatban, azon kívül, hogy nem az én ízlésvilágom. Maga a háttérzene nagyon szép a „Come Home” című számban is, és Paak hangja is ringató, és amikor már becsukná az ember a szemét, jön Andre 3000 és a rap rész, ami egy új színt visz az egészbe. Nem mehetünk el amellett sem, hogy tartalmilag is értékes a mondanivalója.
Értékelés: 10/7
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.