Maradj képben!

Az idei Eurovíziós Dalverseny (igen, nem a dalfesztivál a helyes fordítás) szép lassan a célegyenesbe fordul, ugyanis a hétvégén megkezdődnek Tel-Avivban a helyszíni próbák. A gyengébbek kedvéért gyorsan megjegyzem, hogy a helyszín úgy lett Izrael, hogy tavaly Lisszabonban az ő indulójuk nyerte a versengést, így Netta kotkodácsolós nótájának hála idén a szentföldön lesz megrendezve a naaaagy zenés extravaganza, és Izrael soha nem látott showt ígérnek, szóval vágjunk bele!

Esélyesek

A fogadóirodáknál a jelen pillanatan is a holland Duncan Laurence vezeti a rangsort "Arcade" című érzelmes balladájával, őt a második helyen a 2016 után visszatérő orosz Szergej Lazarev, aki ugyancsak balladában utazik, (Scream a dal címe), míg a dobogó legalsó fokán jelenleg Svájc áll, ami az eddigi évekhez képest meglepetésként hat. A korábbi német Idol-győztes Luca Hänni latinos dala a "She Got Me" névre hallgat, és sokak szerint erősen hajaz a tavalyi ezüstérmes ciprusi énkesnő, Eleni Foureira Fuegójára. A top 10-ben jelenleg még olyan országok képviseltetik magukat, mint a tavaly második Ciprus, a hatszoros győztes Svédország, vagy épp az elmúlt években döntőbejutásra képtelen Izland és Málta. 

Prepartik

A prepartik Európa több pontján megrendezett bulik és koncertek, ahol a versenyzők promoválhatják dalaikat, valamint a rajongók megismerkedhetnek kedvenceikkel. Idén Amszterdamban, Londonban, Rigában, Madridban és Moszkvában is volt ilyen rendezvény melyekre a 41 versenyző jó része ellátogatott (Pápai Joci példáuk Amszterdamban tette tiszteletét). A prepartik még egy dolog miatt érdekesek: sok előadót most lehet először élőben hallani, ami azért felkavarhatja az állóvizet. Néhány példa:

A fentebb már emlegetett Duncan Laurence stúdióminőségben énekel Amszterdamban

A spanyol Miki Núñez és a "La Venda" hazai pályán, Madridban

Az örmény Srbuk "érdekes" performansza (állítólag nem hallotta a fülmonitort) Madridban, avagy nem minden élő buli sikerül tökéletesen

Érdekes arcok

Az Eurovízió minden évadban bővelkedik érdekes karakterekben, felbukkanó sztárokban, vagy szimplán jelenségekben amik képernyő elé szegzik az embert. Idén sincs ebben hiány, lássuk kikre érdemes odafigyelni:

• Finnország egy igazi ikont győzött meg arról hogy képviselje őket a dalversenyen: Darude ugyan a "Sandstorm"-mal nem indulhat, de a "Look Away"-jel igen, amelyet a rockénekes Sebastian Rejmannal jegyez, aki egyébként a hangját is adja (értelemszerűen) a dalhoz.
• A 2017-es győztes portugálok egy rendkívül fura, fado-avantgárd dallal indulnak, Conan Osiris "Telemóveis" (Mobiltelefonok) című dala egyesek szerint egyenesen a jövőbe mutat. A dalszöveg meg a múltba, hiszen Conan az elhunyt szeretteit szeretné mobilon elérni.
• Az Index ugyan már elkönyvelte transzneműnek, de fontos megjegyezni, hogy a franciákat képviselő Bilal Hassani igenis férfiként azonosítja magát, mivel az. A nyilvános fellépésein (meg a YouTube csatornáján) sminket és nőies ruhákat illetve parókát viselő marokkói gyökerekkel rendelkező fiatalemberre ugyanis nagy hatást gyakorolt a kelet-ázsiai kultúra, ahol nem ritka az, hogy a férfiak is sminket viseljenek. "Roi" (Király) című szerzeménye az önazonosságot tűzi zászlajára.
• A rendező ország visszafogottabb dallal indul idén. Ami nagyszerű az egészben, az maga az énekes. Kobi Marimi ugyanis kiköpött Freddie Mercury hasonmás, legalábbis arcra. 
• 
• A másik 2016-os visszatérő az ismét San Marinói színekben induló török sanzonénekes Serhat hárpm éve közönségkedvenc lett az "I Didn't Know" című ballada disco változatával, idén pedig a cél nem más, mint a történelem folyamán másodszor bejuttatni a miniállamot a döntőbe, amire meglehet az esélye a fülbemászó "Say Na Na Na" című diszkószerzeménnyel.
• A válogatás végére pedig a mezőny legmegosztóbb produkciója maradt,az izlandi Hatari együttes "Hatrið Mun Sigra" (A gyűlölet uralkodik) című dala. Nos, ha nem volt tavaly elég a hörgésből, akkor itt az együttes egyik vokalistája (Matthías Haraldsson) majd kárpótol némi ordítással, mindezt IZLANDI NYELVEN. A BDSM elemekkel tűzdelt industrial techno punk előadás egy disztópikus világ képét vetíti előre, arra az esetre ha nem eszmélnénk föl és tennénk valamit.

Magyar esélyek

Idén - ahogyan a korábbi években is - a bukmékerek nem jósolnak nagy jövőt Pápai Jocinak és az "Az Én Apám"-nak, jelenleg a 29-edik a győzelemre esélyesek rangsorában. A döntőbe jutásra viszont a negyedik legesélyesebbnek tartják a saját elődöntőjéből, avagy hazánk döntős szériája nagy eséllyel folytatódni fog.

A produkció erősségét Joci előadásában lehet felfedezni, az általa gerjesztett légkör egy jó látványvilággal megspékelve nagy hatást gyakorolhat majd a nézőkre. Összegezve, a döntő szinte biztosra vehető, aztán hogy majd a fináléban hol végzünk, azt túl korai megjósolni.

Konklúzió

Habár sokan már most megtették tétjeiket a győzteseket illetően, én még kivárnék, ugyanis a próbák sok szorzót fejreállítanak majd (noha tavaly ennek ellenére Izrael nyert). A látványkoncepciókról való benyomásaimat külön írásban taglalom majd.