Maradj képben!

Befuccsolt üzletek, csalódott vállalkozók, az emberi civilizáció teljes hiánya – ez fogadná ma a látogatót (ha lenne…) a főváros egyik legfurcsább közösségi helyén, amit mintha egy lakatlan szigetre építettek volna. A pangás és a tanácstalanság egy összességében 10 milliárd forintért megvalósított projekt végeredménye. Helyzetkép a halálra ítélt kultúrplázáról.

Ha létezik olyan bevásárlóközpont, amit még a jó öreg Paul Blart biztonsági őr (mindenki dagija a Pláza ásza című klasszikusból) is sikerrel megvédene, az a Bálna. Na, nem mintha bárki ki akarná fosztani, elvégre nincs ott semmi. A kiadó helyek fele sem kellett eddig a kereskedőknek és kiállítóknak. De miért? Épeszű vállalkozó nyilván messze elkerüli a senki földjét, hiszen csak akkor tud bizniszelni, amikor vevőt talál. Logikus, bár a valóság egy fokkal azért árnyaltabb.

„Ne menjen fel, biztosan nem arra van, amit keres!” – szól rám egy idős néni a könyve sarkából, hogy megkíméljen a felesleges méterektől. Persze, csak azért is felnézek, bár a mozgólépcsőnek hála egy pluszlépést sem teszek. Az első emeletre érve megcsap a nyugalom szele. Egy szerelmespárt leszámítva, akik nyalják-falják egymást (éppen hogy nem vetkőznek…) senki sem gátol a pihenésben, tanulásban, netezésben. Más kérdés, valójában ezek-e egy normális bevásárlóközpont funkciói? Aligha.

Félrement terv

Három éves késéssel, 2013 novemberében avatták fel a Bálnát (leánykori nevén: CET) az egykori közraktárak helyén. Bagdy Gábor, a projektért felelős főpolgármester-helyettes akkoriban úgy nyilatkozott, hogy „minden turisztikai látványosság felfutási ideje kb. 3-5 év, ezt az időszakot mi is vállaljuk, nagyjából ezalatt fog a teljes épület megtelni. Ezzel mintegy megmagyarázta azt is, miért csak a kiadható helyek tizedére találtak bérlőt. Csupán egy a bibi: ez jószerivel azóta sem változott… Pedig ha jól tudom, 2019-et írunk. Nem kell különösebben észlénynek lenni, hogy belássuk: amíg nincsenek üzletek, addig vevők se teremnek és vica versa, fogyasztók nélkül éhen halnak a kereskedők. Ördögi kör, de vajon van kiút?

„A remény hal meg utoljára. Talán ha több program lenne, jobban bevonzanánk az embereket.” – véli az egyik üzlettulajdonos, ám mire kinyögi, már jön is a válaszcsapás: „Áh, dehogyis! Hiába jönnek ezek, nem vesznek semmit. Nézelődnek tíz percig, aztán húznak haza.” – állapítja meg feldúltan egy pesszimista eladó.

Egy kedves fogyasztó szemszögéből

„Szépnek szép, de meg kell tölteni tartalommal!” – adja ki az ukázt egy helyi férfi, aki naprakész a Bálna ügyeit illetően. Most is az egyik időszakos kiállító szürrealista festményeit fejti meg éppen. „Az elején úgy tűnt, lesz élet benne. Nyitáskor olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy nem tudtál leülni, mert elfoglalták az összes helyet. De utána már nem reklámozták, egy égés lett az egész! Egyedül a WC működik jól. Elárulok neked valamit: ott van a legnagyobb forgalom!” – jegyzi meg halkan, ám felettébb gúnyosan, mint aki most jól megmondja a tutit. Majd egy célirányzott hatásszünet után folytatja: „Igen, ingyen van. Ide jön be az egész csürhe a csövesektől a közszolgálati munkásokig, mert ezért nem kell fizetni.”

Ez leírva is borzasztóan hangzik, de lehet benne igazság. Mi a helyzet az árakkal? Egy WestEnd City Centerhez mérve jóval merészebb cédulákat látok. Az igazsághoz hozzátartozik, általában a kínálat szabja az árat és nem fordítva. Márpedig a Bálna számos kitűnő minőségű portékát rejteget a majdani vevőknek. Egy magyar kézműves termékeket áruló üzletbe térek be, a látvány imponáló. Rengeteg kincset tartogat ez a hely, csak az emberek agyáig nem jut el az infó, hogy direkt tévedjenek be és ne véletlenül…

Mindeközben kint ezerrel megy a parti

 A Bálna belső csendje főleg azért zavaró, mert az épületbe ékelődő kávézók, valamint puccos éttermek teltházzal futnak. Csak ugye tízből kilencen a külső bejáratokat használják, és pestiesen szólva b…nak bemenni a bevásárlóközpont centrumába. „Szerintem hiányoznak a szervezett marketingtevékenységek.” – utal a baj forrására a nyereségesen működő Bálna Bisztró egyik munkatársa, majd tesz egy érdekes javaslatot: „Tudatosabban, hatékonyabban kellene kommunikálni a célcsoporttal. Jobban is hirdethetné magát a Bálna, és muszáj valahogy bevonni a fiatal generációkat, elvégre mégiscsak egy egyetem fekszik mellettünk.

Március végén kiderült, a fővárosi önkormányzat eladja a kulturális központot, illetve a vele funkcionálisan egységet képviselő ingóságokat a magyar államnak. Kérdés, ez mennyiben lendíthet a partravetett, vergődő Bálnán? Nem tudni, mindenesetre, ha már Willyt kiszabadítják, akkor a mi cetünkön is segíthetne valaki… Mert így olyan üres!