Sokszor lehet hallani, hogy a magyar média nem genderetikus, és az is tény, hogy a nők közel sem egyenlő mértékben vannak jelen a hazai újságírásban. Az előbbi állítást sajnos cáfolni nem tudjuk, viszont összegyűjtöttünk néhány cikket (és nem csak), hogy némi képet kapjunk az aktuális helyzetről. Ne is habozzunk hát, ugorjunk fejest a pöcegödörbe!
A genderciki cicicikk - írta Piano Ada
Csepelyi Adrienn azt a feladatot adta, gyűjtsünk össze gender-etikai szempontból kifogásolható cikkeket a mai magyar sajtóból. Ezután még inkább beélesítettem a gender-szemüvegem optikáját, mert abból indultam ki, nehezen találok majd ilyet a „köreimben”. Már azt hittem, kénytelen leszek felkeresni valamelyik véresszájú kormánybarát portált nem genderetikus cikkekért. Az általam olvasott független vagy ellenzéki oldalakon ugyanis nemigen futok bele olyan írásokba, amelyek kiverik nálam a biztosítékot. Aztán végre – sajnos – épp az Indexen botlottam bele az alábbi gyöngyszembe:
https://anokpasiszemmel.blog.hu/2019/05/01/ez_a_legszebb_noi_oltozek_egy_pasi_szerint
Okés, nem az Index írta, de lehozta főoldalon. És az, hogy blogról van szó, semmit nem von le a problematikusságából. Sőt, már a blog címe is figyelemfelkető: A nők pasi szemmel. A címlapfotón pedig egy rettenet szélesen mosolygó, vörös rúzzsal kikent fiatal nő sugározza rögtön a férfiideált. A cikk hű marad a címéhez: írója szerint a mosoly=a legszebb női öltözék. Köszi, akkor innentől kezdve le sem veszem a vigyort az arcomról, történjék bármi.
Adam G. Steve azonban tovább megy: azt követeli, a mosolygás által „add meg az esélyt a tisztulásra.” WTF? De arra az esetre, ha nőként nem vagy képes mosolyogni, baszd meg, és a magadra szánt fél óra (!) sem elég ahhoz, hogy ezt elérd, arra is van bölcsessége a cikkírónak. „Engedheted, hogy hadd legyen a férfi a szél, amely orkánsebességgel fújja odébb lelked viharfelhőit.” Hát, nem csodás kép? És azonnal coelhoi magasságokba emelkedünk. „Utóbbi megoldással duplán nyersz. Egyrészt büszke lesz magára, amiért fölvidított, így legközelebb nagyobb önbizalommal vág bele a rizikós kalandba, másrészt a kapcsolatotok is fejlődik.”
No, lám, mindig tanulunk. A cikk további része a nő tárgyiasításáról szól, művésziesen „kifinomult” formában: a férfi „mihamarabb leimádkozza róla a köntöst, és sietve egybefonódik vele.” És aztán azt fejtegeti, hiába a „csodalábak, a formás fenék, a csábító csípő, a feszes felsőtest, ha a nő nem mosolyog.” Ha még mindig nem volna világos, miről van szó, a befejező mondat a gyengébb értelmi képességűeknél is átviszi az üzenetet: „a vonzalmat búfelhőben úszva aligha leszel képes hosszútávon fönntartani, még, ha a harmincéves Pamela Anderson testalkatával is rendelkezel. Ami persze nem hátrány.”
Piff. Rengeteg olyan cikk létezik, egyébként női oldalakon is, amelyek azt sugallják, a nőnek a kizárólagos feladata a csábítás, a kapcsolat megtartása, a tűz őrzése, a házi béke fenntartása, a gyereknevelés, a házimunka, a férfi lecsendesítése és úgy en bloc minden. És közben persze legyen bomba alakú, de búvalba…. sose. Vajon mikor fogunk olyan cikkeket olvasni, ahol férfiaknak osztják az észt: hogy viselkedj, mit mondj, mit érezz, hogyan nézz és hogyan nézz ki plusz mosolyogj (!), ha férfi vagy és be akarsz vágódni egy csajnál?
Addig is lányok, ha jót akartok, gyúrjátok magatokat Pamela Andersonná (de a legfeljebb 30 éves kiadássá!) és az ég szerelmére, mosolyogjatok!
Tibi Atya antifeminista postjai - írta Poller Dorka
Az utóbbi néhány hónapban számos Tibi atya követő háborodott fel azon, hogy az Instagram feedjében megjelent postok között majdnem heti kétszer jelennek meg antifeminista töltettel rendelkező képek. Ennek hangot is adnak a kommentszekcióban a feministák, leiratkozással fenyegetőznek, de vajon elérnek-e ezzel valamit? Megszűnnek idővel ezek a postok, vagy csak kommentháborút indítanak. Minden bizonnyal az utóbbi. Tibi atya sosem foglalkozott azzal, ha a publikálása sért bárkit is, így a felháborodásukat kifejező követők sem értek el változást ezzel kapcsolatban.
Lássunk néhány példát:
Ez a kép alapvetően azért is sértő lehet, mert a közösségi média szerint a nőkre jellemzőbb inkább, hogy manipulálják a képeiket, amiket megosztanak a világgal. Azonban ez nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag a nők teszik ezt. Így ezzel a szöveggel és képpel általánosítva, a nőkre kihegyezve ezt a jelenséget érthető, hogy sokan kiakadtak.
Ez a kép szintén nagyon megosztó volt a követők táborában. Sokan felszólaltak, hogy a megbízhatóság sokkal inkább személy függő, mint nem függő. Ez a kép pedig azt sugallja, hogy minden nő pletykás, a férfiak azonban egyáltalán nem.
Ami pedig a legjobban kiverte a biztosítékot mindenkinél, az pedig ez a kép volt. Erre érkeztek a legerőteljesebb hozzászólások, amivel szemléltetni lehet, hogy sokan nem értenek egyet Tibi atya hozzáállásával, és korántsem tartják viccesnek ezeket a képeket.
Íme néhány komment:
Most komolyan tárgyiasítunk emberi lényeket?! - írta Barna16492
"Igazi babadömping: újabb sztár jelentette be terhességét". Ezzel a címmel dobta be a követ az állóvízbe a tv2.hu oldala, szórakozás, azon belül "Celebszemle" névre keresztelt rovatában tálalva azt a hírt, hogy Blake Lively, az elismert színésznő, bejelentette, hogy terhes. A szerző megjelölése nélkül publikált cikk nem a tartalmával, hanem a felütésével forralta fel az agyvizem.
Babadömping. Ezzel az újonnan kreált szóval foglalta össze az anonim szerző azt a jelenséget, hogy újabban egyre több híresség jelenti be, hogy gyereket vár. Hogy mi is a dömping? A szótárak többsége szerint a dömping a "piac elárasztása nagy mennyiségű áruval, főként piaci ár alatt". Maga a szó is az angol dumping (ledobás, kidobás) szóból ered, aminek így erősen negatív felhangja van. Ezek szerint (költői kérdés következik) a még világra sem jött babák puszta árucikkek lennének, akiket anyáik szívtelenül dobnak piacra?
Nyilván nem, de valójában a szó sokkal mélyebbre döfi a pengét. A babadömping az anyaságnak, mint folyamatnak, emberi utazásnak, állapotnak, egyes esetekben életformának egy ipari és kereskedelmi manőver szintjére való lezüllesztése. Mintha a cikkben emlegetett ismert nők összebeszéltek volna, hogyaszongya, "akkor most összehangoltan vállalunk tömegesen gyereket, hadd zabálja a cukiságot a nép!"
A gyerek nem árucikk, a nő pedig nem gép, amely futószalagon termeli! Ezek után babadömpinget emlegetni, nem csak a terhességet bejelentő hírességeknek, de bármelyik gyerekvállalás mellett döntő nőnek egy hatalmas pofon oda ahol a legjobban fáj. Többet ilyen újságírói fércművet remélem nem kell megemésztenem.
Találj takarítónőt! - írta SSGreg9
Ezzel a címmel futott egy hirdetés a minap Instagrammon. Maga a reklám, különböző munkákat mutatott be, mindegyiket női szereplővel, de csak a takarítói munkánál írták bele, hogy NŐ.
Ezzel nem kis felháborodást indítottak, hiszen ezzel totálisan megbélyegezik a nőket, miszerint a takarítás a nők dolga! Ez felháborító!
Szörnyű tényként ért, hogy az emberek még mindig, a 21. században sem képesek túllépni a nemi szerepek effajta közlésében, hiszen ugyanúgy ahogy egy férfi takaríthat, egy nő is képes elvezetni egy céget. Nincs különbség! Az is tény, hogy valószínű több a női takarító, mint a férfi a világban, de ezt is egy letűnt kor hagyatékának kell tekinteni és nem egy mai reklámban felhasználni.
A társadalom, lassan de biztosan halad a nők teljes elfogadása felé, így amikor az ilyen tartalmú cikkek, videók vagy jelen esetben reklámok feljönnek az egyenlő a női nem sárba tiprásával.
2018 rejtvénye - írta Fekete Tamás
https://24.hu/szorakozas/2018/08/31/emily-ratajkowski-bikini/
„Az egy mell vagy egy könyök Emily Ratajkowski fotóján?” Ezzel a kicsit sem költőinek szánt kérdéssel dobta fel Blonszki Renáta a 24.hu hírportál szórakozás rovatát tavaly augusztus 31-én. És tényleg! Milyen vicces, ahogy egy nő fekszik a tengerparton, és két másik nőt fotóz, akik vészesen közelednek felé. Elképesztő! A végtelenségig linkelhetném az értelmetlen, közönséges cikkeket, amik a sírba viszik a hazai újságírást. De ez a legalja! Ki a lóf…szt érdekel ez? Amúgy meg az újságíró is tudja a választ, szóval nem értem, miért csinál találós kérdést egy „vak is látja” szituációból.
Talán azért, hogy elkerülje a genderetika képviselőinek haragját. Hiszen ilyen a 21. századi újságírás: feldobunk egy kérdést (ami igazából nem kérdés, de annak tálaljuk), majd bedobunk egy hírességet és várunk a kattintásáradatra. A cikk írója védekezhetne azzal, hogy ő semmit sem állított, de éppen elég, hogy felkavarta az állóvizet. Az álszent kérdésben sugallja a helyes választ, innentől kezdve személyeskedik, tobábbgörgeti az Insta-sztár magamutogatós, pucérkodós médiaprofilját. Tökéletes lezárása a nyárnak, erre vevő a nép!
Mikor lesz egyenlő a nők szerepe a férfiakéval a sportban? - írta Nagy Gyula
A minap a Magyar Edzők Társasága és a Magyar Olimpiai Bizottsággal együttesen a Magyar Sport Házában rendezett egy konferenciát a Nők a magyar sportban címmel.
Kivívják a helyüket, ezzel a címmel nyit a Nemzeti Sport cikke, ami a nők szerepéről szól a sportban. Egyértelműen az elmúlt időben a hölgyek szerepe a sportban megerősödött, és szerencsére ennek eredménye itthoni viszonylatban is megmutatkozik. Azonban, ha összegezzük, hogy kiket számítunk Magyarországon a legismertebb sportolóknak, rájövünk, hogy még mindig igen kevés a nők száma ebben.
- Ökölvívás: Papp László
- Labdarúgás: Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Grosics Gyula, Hidegkuti Nándor, Albert Flórián, Novák Dezső, Dunai Antal,
- Vízilabda: Kárpáti György, Gyarmati Dezső, Kásás Tamás
- Úszás: Hajós Alfréd, Székely Éva, Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, Halmay Zoltán, Hosszú Katinka, Czene Attila, Cseh László, Gyurta Dániel
- Öttusa: Balczó András, Martinek János, Török Ferenc, Németh Ferenc, Vörös Zsuzsanna
- Lovassport-fogathajtás: Kádár László, Bárdos György, Lázár Vilmos, Lázár Zoltán
- Vívás: Gerevich Aladár, Kovács Pál, Kárpáti Rudolf, Kulcsár Győző, Fuchs Jenő, Elek Ilona, Nagy Tímea
- Kajak-kenu: Kozák Danuta, Kovács Katalin, Dusev-Janics Natasa, Kammerer Zoltán, Szabó Gabriella
- Kézilabda: Sterbinszky Amália, Görbicz Anita, Radulovics Bojana, Nagy László, Kovács Péter
- Sakk: Maróczy Géza, Kolisch Ignác, Gunsberg Izidor, Lékó Péter, Polgár Zsuzsa, Polgár Judit, Portisch Lajos
Az osztrák szakállas nő - írta Rácz Nelli
„Az osztrák szakállas nő, aki egyébként egy meleg férfi, csak női ruhában, hosszú parókában.” Így jellemezték a legtöbb helyen a 2014-es Eurovíziós dalfesztivál győztesét, – akinek neve is van – Chonchita Wurst.
Az 59. alkalommal megrendezett dalfesztiválon, ahol óramű pontossággal bonyolították le a 24 énekest, a legnagyobb szenzációt és érdekességet Chonchita színes egyénisége és kiváló énekhangja adta. A másik dolog, ami feltűnt a cikkben az az, hogy „Wurst egy nagyon szép, aranyszínű ruhában pumpálta ki magából a nagyívű, általában Bond-filmekben és Celine Dion-koncerteken hallható dallamokat.” Nem elég, hogy az Index kultúra rovatában csak a cikk közepén találkozunk elsőnek az énekesnő nevével, de így írjuk le a produkcióját? Ez számomra több kérdést is felvet. Miért kell ilyen kacifántosan és direkt így leírni egy embert, mikor 99%-ban az énekes vagy banda nevével találkozunk a leadben. Persze figyelemfelhívó és növeli a kattintásszámot – már a cím is: Új melegikon született Koppenhágában–, de aki nézte a műsort, tudja kiről van szó, aki pedig nem nézte, egy képen is simán be tudja azonosítani ezeket az attribútumokat. Miért kell így az emberek képébe tolni és a pumpálással azonosítani éneklését?
A cikk írója szánt szándékkal fogalmazott így, és biztos el is érte ezzel a célját. Az a nem mindegy milyen áron és hogyan...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.